Üdv.:)
Itt a várva várt őszi szünetünk..:D Bár nem éppen sorolható a legjobb kategóriába ilyen körülmények között:S
Pénteken nem mentem suliba.. helyette anyát kísértem el Csákvárra mamámhoz a kórházba.. valahogy bennem volt az a tudat, hogy mi lenne ha nem láthatnám többet és kihagynám ezt az alkalmat mikor láthatom.. úgyhogy inkább elmentem anyummal:) Kemény 2 óra utazás+várakozás után elértünk Csákvárra a kórházhoz.. Gyönyörű szép területen található és nekem az a környék nagyon megtetszett.. kerestünk egy boltot, ahol vehettünk üdítőket meg egy kis rágcsálnivalót a betegnek.. de már a kiszolgálás után majdnem hanyatt dőltem.. kértünk egy szatyrot.. mivel okosan azt az egyet otthon felejtettük.. és lám nincsen szatyor egy boltban.. de az eladó felajánlotta, hogy tud adni egy szemeteszsákot.. wáó.. dejó volt egy kórházba szemeteszsákban vinni az üdítőket.. csöppet sem néztek minket hülyének mondhatom :') Mikor beléptünk a kórház területére.. elfogott egy szar érzés.. nemtudom miért.. de hirtelen a hangulatom és a közérzetem a minuszokba zuhant..:/ És még az is kiderült, hogy mamámat az épület ugyanazon részében helyezték el, ahol pár évvel ezelőtt másik mamám is meghalt.. szuper.. Akkor sikerült csöppet megnyugodnom, mikor láttam, hogy a nővérek egész jól bánnak a betegekkel.. viszont mamám nem nézett ki valami túl jól.. mellette meg egy 92 éves néni infúzión él már csak és csak a jajgatását hallani:// ezek után elment az a csöpp megnyugvásom is..:/ abban a pillanatban még nem fogtam fel annyira a helyzetet.. viszont hazafele a buszon volt időm gondolkodni és átlátni a dolgokat..:/ Itthon megjött a második rossz hír... egy "kedves" kis rokonom bejelentette, hogy másnap hazaérkezik.. a család repdesett az örömtől.. persze csak idézőjelesen.. anya persze megint totál imbolygós hangulatba került.. én pedig kénytelen voltam megint ezt a helyzetet elviselni.. Másnap este, mivel még nagy volt a feszültség és az említett személy sem érkezett meg inkább kimentem a levegőre.. addig sem gondoltam annyit a sok rossz dologra és talán könnyebben viseltem volna ha akkor ér haza.. de nem nem jött haza.. csak ma reggel... a hangjára ébredtem fel.. ahogy a folyosón beszélgetett anyumékkal.. de annyira nem rémültem/rémülök meg.. talán most érzem, hogy nem lesz olyan nagy vita, mint anno' volt..
