Szürke hétköznapok.

Üdv.

Néha olyan jó lenne eltűnni jó messzire, hogy kipihenhesse magát az ember lelkileg is és testileg is.. Csak egy kicsit maga mögött hagyni a gondokat és a kötelezettségeket.. csak egy picit.. de hát ez most nem jön össze.


Ismét egy újabb hosszú hétnek nézünk elébe. Irodalom doga, töri doga, biosz doga, meg valószínűleg nyelvtan doga is.. ebből mindegyik témazáró.. nagyon jó.. mehet a tanulgatás ezerrel..

De nembaj.. a hosszú hét után jöhet ismét a hétvége, pihenéssel és egy csöpp boldogsággal talán.
Az elmúlt hétvégét Husímmal töltöttem.. jó volt egy kicsit átbeszélgetni az életet meg depizni és kicsit sírni egymás vállán. Olyan jó, hogy van valaki, akivel mindent megoszthatok és bármikor kell itt van mellettem. Jó kis csajos hétvégét tudhatunk magunk mögött. De elkezdődött a hét.. újra a folyamatos gondolkodás van a térben.. és a nyugtalanság.. nem tudom miért.. de most valahogy nem sikerül megnyugodnom.. pedig jó lenne már egy olyan nap, mikor nem idegeskedek egy percet sem.. de ez most nem megy... nagyon nem..
Várom azt a bizonyos hétvégét... de tudom, hogy még nagyon messze van.. nem szabadna erre gondolnom.. de egy óvatlan pillanatban mindig előjön.. és lerontja a kedvemet. Nembaj. ezt is túléljük, ahogy mindent.
Ezen a hétvégén ha minden igaz én megyek Husímhoz, és nálunk "rontjuk" a levegőt. Megint csak igyekszünk ellenni és valami ügyeset alkotni, ahogy mindig.

Apró életkép..

~Az élet rajzművészet radír nélkül...

Ez pontosan így van. Ami az emberrel megtörténik azt már nem lehet kitörölni, vagy elfelejteni.. mindig emlékezni fog rá az ember valamilyen szinten a szíve mélyén...
Az elmúlt időszakról nem nagyon tennék említést.. csak pár kicsi szóban.. November 2.-án megint egy évvel öregebb lettem... hogy bölcsebb is.. azt nem tudom.. azt én nem tudom eldönteni. De minden esetre szépen lassan telnek az évek és végre majd elérem a várva várt 18. születésnapomat, amikor végre igazán jól szeretném érezni magamat és bulizni egy jót a barátokkal és azokkal akiket szeretek.. A karácsonyról inkább nem tennék említést, csak örülök, hogy azon is túl vagyunk végre.. Az új évet boldogan köszöntöttük barátommal, annak reményében, hogy a 2013 jobb lesz, mint amilyen a 2012 volt.
Idáig nem úgy tűnik.. Az itthoni szokásos gondok ugyanúgy megmaradtak.. semmi nem változott.. Néha jobb, néha pedig teljesen mélypont.. Néha veszekedés, néha pedig béke.. Egy stabil állapot nem ártana már sem idegileg, sem pedig anyagilag.. Jó lenne helyrerázódni, hogy ne kelljen idegeskedni semmin.. csak egy kicsit.. egy pár hónapra... de hát ez még odébb lesz..  Jelenleg lelkileg és idegileg egyáltalán nem vagyok a toppon. Barátom szombaton ment ki külföldre, 3 hétre. Nagyon ritkán tudok vele beszélgetni és elég keveset a megszokotthoz képest. Hiányzik... nem kicsit... nagyon... Nincs akivel mindent meg tudnék osztani, aki a teljes támaszt nyújtotta nekem.. Hiányzik egy apró kis puszi, vagy egy ölelés.. tőle. De erre még várnom kell.. jó sokat.. addig is igyekszem a barátaimra és a tanulásra fordítani minden erőmet. Mostanában minden tanár dogát irat, úgyhogy igazán bele kell húzni a tanulásba is. Hétfőtől nem voltam suliban, nagyon nem érzetem jól magam. Nem teljesen gyógyultam ki a 2 hete elkapott betegségből sem és az idegeskedés is elég szépen rátett.. úgyhogy most igazán össze kell szednem magam.
Holnap már go suli. Kapásból 3 dolgozat.. de lehet, hogy 4 is.. nem lesz egyszerű.. de ezt is túléljük ahogy mindent. Aztán pénteken jön barátnőm és boldogít a hétvégén. Jó lesz kicsit kikapcsolódni és kikapcsolni a gondolatokat, mert ez az ami sokszor már megőrjít. ://