Sziasztok.
Túl az érettségin és a banketten. Hiába azok a rossz pillanatok mikor könyörögtünk, hogy ne feleljünk, vagy hogy ne a mi nevünket mondják, mert már a múltté az a négy év. Hiába a sok vita, a végére mindenki megegyezett a másikkal.
Az étteremben ülve végiggondoltuk a négy évet és sok képet csinálva magunk mögött hagytuk az egészet.
Mindenki megy a maga útján. Egyetem, kollégium, főiskola, OKJ, munka, Pest, Veszprém és egyéb városok. Szeptembertől már ezek a bűvös szavak.
De még hátravan másfél hónap a nyárból. Addig van aki lustálkodik, van aki keményen dolgozik. Egy biztos, már nem vagyunk középsulisok és nagykorúak vagyunk.
Én is, mint a többiek élvezem a nyarat. Pár napja jöttünk meg az előnyaralásból, amelyet barátom mamájánál töltöttünk. Volt ott strand, városnézés, pihenés és jó kis vonatozás. Nagyon jól éreztük magunkat.
Most pedig szenvedünk ebben a szép időben, és várjuk a holnapot, a strandot.
2014. július 19., szombat
Summer magic.
2014. június 17., kedd
Éretlen érett.
Sziasztok.
,,Ne izgulj, menni fog.''
Na túl a híres neves érettségin. Fél 1re voltunk kiírva, de délben már bent voltam. A suliba kellett érni fél 12re mi oda is értünk és vártunk, hogy mi történik. Akik kijöttek mindenki azt mondta, hogy nem olyan vészes, mint látszik és igaz. Izgultunk ott ezerrel. Egyesével mentünk be és angollal kezdtünk. Hamar megvolt. Nem veszélyes szituációt kaptam és mehettem is magyart húzni. Kicsit megijedtem, hogy nem fog menni az életrajza, de a verselemzésekkel kiegyenlítettem. Töriből olyat húztam, aminek az eleje nagyon ment. A vége már kevésbé, de nem lett rossz. Végül a szakmaiban elmondtam amit tudtam és a végén kérdezgetett és végeztem.
Nem is a tételek a vészesek, hanem a várakozás. Mindent én húztam ki utoljára és mindenben én voltam az utolsó. 4 órát töltöttem bent. Ezután mindenki nagy szemekkel várt, hogy hogy ment, aztán egy kis beszélgetés a tanárokkal és eljöttem.
Holnap bizonyítványosztás és bankett. Gyorsan eltelt ez a 4 év.
2014. április 23., szerda
Salut.
Újfent régen írtam, de most pótolom. Kiderült elvileg mi a baj a szívemmel, vagyis konkrétabban, hogy magas a pulzusom, úgyhogy még márciusba a doktornő írt nekem egy gyógyszert rá, amiből naponta felet kell bevennem, és azt mondta egy hónap múlva menjek vissza, úgyhogy ez a közeljövőben esedékes lesz.
Jelenleg valami vírusos betegséget kaptam el, mert napok óta fájt a mellkasom a szívem tájékán, úgyhogy elmentem dokihoz, aki ránézett a torkomra és közölte, hogy "tele vagy vírussal, úgyhogy ezt a hetet otthon pihenve töltöd tanulással". Hátigen. Tanulás. Jövőhéten kedden szerenád osztályfőnöknél, majd szerdán bolondballagás.Aztán szombaton ballagás és utána hétfőn érettségi. Jól hangzik.
2014. február 25., kedd
Bonjour.
Rég írtam megint. Hát mostanában nem túl sok dolog történt csak tanulás és tanulás és irodalom dolgozat és történelem dolgozat ezerrel. Szuper. Készülnek a tételek. Közeleg az idő. Érzem, hogy az idő közeleg, de nem félek tőle, inkább csak szeretnék már túlenni rajta.
3 laza hónap után kész lett a holter vizsgálat eredményem.(24 órás EKG) Ma mentem az eredményért.. látogatási tilalom van a kórházban az influenza miatt, úgyhogy mindenképp a sürgősségi felől kellett bemennem. Sok beteg, mankóval, kötéssel és egyéb más gyógyászati eszközökkel nem szép látvány. Bemegyek, bekopogok. Kijön a kedves kis ápolónő, aki anno' még feltette a készüléket és mondom neki miért jöttem. Pár perc múlva hozza az eredményt és kérdezem tőle, hogy akkor most rögtön menjek-e a doktornőhöz, mert úgy volt megbeszélve. Azt mondja, hát elvileg a doktornő ma sajnos nem rendel valami miatt. Erről persze a beteg szokás szerint nincs tájékoztatva, nem lényeges, hogy sokat utazik, kisétál a város másik végén lévő kórházba, majd jöjjön vissza holnap. Hát ez egyszerűen szuper dolog. Végre örülök, hogy megtudom van-e valami a szívemmel, erre tessék.. kiderül hogy még mindig várjak vele.
De azért történt jó dolog is. Nyáron barátomékkal megyek Görögországba. Jól hangzik. Jó kis kikapcsolódás, meleg, tengerpart. Jó lesz a nyár.
2014. január 2., csütörtök
Happy New Year.
Először is Boldog Új Évet mindenkinek!
Eltelt megint az idő. Szalagavató letudva. Amilyen nehezen sikerült összerakni egész jó lett kisebb bakikat letudva. Kezdve avval, hogy a keringőruhám nem lett jól megvarrva, úgyhogy a tánc közben majdnem leesett rólam. Úgyhogy már indulnunk kellett a színpadra, de még a színpad előtt is tűkkel tűzködte fel a tánctanár a ruhámat, hogy a 2 perces táncot kibírja. Így hát nagy nehezen túléltem a táncot, csak a végénél kellett előbb letennem a kezem, nehogy villantsak egy kis melltartót. A többi már simábban ment. És két ünnep között meg is kaptuk a videókat róla.. ami nem ért meg 750 Ft-ot... mivel felét fel se vették a "profi" videósok. Lesz még ebből balhé az évfolyamon..
Szalagavató után másnap rosszul lettem fájt a hasam. Aztán pár napra rá már felgyorsult a pulzusom, úgyhogy elküldtek a sürgősségire.Ott írtak egy gyógyszert, ami csökkenti a pulzusszámot... de azt abba kellett hagynom, mert levitte a vérnyomásom. Úgyhogy szívdoki, pajzsmirigyultrahang kell még. A pajzsmirigyultrahangon ma voltam.. hát ez egy csodás élmény volt.. Semmit nem tudtam meg, felvilágosítást nem kaptam, hogy mi bajom lehet, csak annyit mondott az orvos, hogy van vele baj, de majd a háziorvosom megmondja. Keressem fel minél hamarabb. Csodás. Hétfőn kell mennem másik orvoshoz, úgyhogy talán majd ő mond valamit. Addig meg izguljak csak.
Hát még pár szót ejtsünk a szilveszterről is. Barátoméknál töltöttem ezt a napot. Pestről jöttek ismerőséék szilveszterezni hozzájuk. Nem italozgatással telt a szilveszter, főleg gyógyszerre nem. Egy korty pezsgőt ittam az is sok volt. Activity, kanaszta,tűzijáték és hülyéskedés. Ez volt a program. Jól éreztem magam. Csak a pezsgő nem kellett volna.
2013. november 18., hétfő
Szalagavatós kavarodások..
2013. november 15., péntek
Szülinap és kórház.
Újra csak régen írtam de igyekszem bepótolni.
November 2.-án volt a 18. szülinapom. Előtte levő nap halottak napján habár nem úgy terveztem a elő szülinapi ünneplés helyett temetőbe kellett mennem barátnőmmel.. Korán keltünk.. gyors buszra és nyomás az egyik temető.. igen ám ez meg is volt csak utána a másik temető volt a vészesebb. Buszra kellett szállni szintén és 25 km-t utazni. Ezzel sem volt probléma. 11:45-kor ért oda a buszunk.. és 12:08-kor ment volna vissza a vonat, mivel busz már nem volt. Neten megnéztem úgy volt írva, hogy 12:11-kor ér csak oda a vonat de mikor végeztünk a temetőben és elsétáltunk a vasútig az utolsó 15 méterben ment el előttünk a vonat.. Na szupi.. Cseppet sem voltunk idegesek.. helyette inkább sétálhattunk 5 km-t. Ahogy a főút szélén sétáltunk mindenki aki elment mellettünk úgy nézett ránk, mint aki embert még nem látott. Na sebaj. 13:15-re haza is értünk. Kicsit megpihentünk és mivel nem voltam túl jó kedvemben úgy döntöttünk megiszogatunk egy üveg bort. Így is tettünk. Főleg azért is mert variálás ment, hogy a másnapi szülinapomra ki jön és ki nem ér rá megint... Aztán végül este 11-re kiderült, hogy mindenki jön, csak a buszokkal voltak válogatások.
November 2.-án barátnőmmel korán keltünk, hogy rendezni tudjuk, hogy mi kell a szülinapra és, hogy be tudjunk menni a többiekért a busszal. Tomi és Gábor jött le velünk a 11-es busszal és Kitti meg Sanyika az 1essel. Sokat beszélgettünk borozgattunk, sörözgettünk és elvoltunk. Kittitől és Klautól kaptam egy csodálatom +18-as banános tortát. Gondoltam, hogy valami ilyesmire készülnek. Aznap jól elvoltunk. Másnap mindenki hazament kivéve Tomit, ő maradt velem. Köszönöm nekik ezt a nehezen induló de jó szülinapot.
Ez volt a jó része a dolognak. Aztán jött a 8.-a amikor anyát kísértem be a kórházba, mert úgy volt, hogy 8.-án felveszik az osztályra és 11.-én műtik a jobb visszeres lábát. Hát nem pont így jött össze. Lejött értünk Tomi kocsival, hogy ne kelljen anyának sokat sétálnia, így fél 8-ra értünk be a kórházba nagy pakkal. A nővér annyit mondott, hogy várjunk, mert még ő sem tudja mi lesz. Vártunk fél órát erre kiküldött, hogy várjunk kint, mert ott kell várakozni. Laza 3 óra ácsorgás után fél 12-kor beültetett minket egy kórterembe és felvette anya adatait és megmérte a vérnyomását... de még mindig annyit mondott, hogy várjunk.. sok mindent nem tudtunk tenni ültünk és vártunk. + néni volt a kórteremben, ők meséltek, hogy velük is hogy kiszúrtak.. 2 napig hitegették őket, hogy műtik.. még kaját sem adtak nekik és a műtétre sem került sor.. Anya is gondolta már, hogy nem úgy lesz ahogy a papírra le volt írva. Háromnegyed 12-kor bejött egy másik nővér és kérdezte anyát, hogy ő fog-e az egy üres ágyon feküdni, anya pedig mondta neki, hogy ő még semmit nem tud. Kiment, majd 2 perc múlva küldte a másik nővért, hogy anya hazamehet és majd hétfőn reggel 7 órára legyen ott. Nagyon örültünk.... Hétfőn anya korán bement.. én a suli miatt nem tudtam vele menni ezért az egyik barátnője kísérte be... Akkor is csak 11 órakor feküdhetett be az ágyába, úgy hogy semmit nem ehetett és nem is ihatott. Ott vártak.. mikor az egyik nővér hozza be neki az infúziót, hogy a műtét előtt megkapja. 14:00-kor vitték le a műtőbe és 15:25-kor hozták vissza. Altatás nélkül műtötték csak gerincbe kapott érzéstelenítőt. Műtét után semmi baja nem volt azon kívül, hogy nagyon éhes volt és fel akart kelni, de 6 órán keresztül meg se mozdulhatott. Este 10kor úgy volt, hogy ehet, de az éjszakás mővér szó szerint megtiltotta neki.. éjjel keveset aludt, reggel 7kor pedig már az orvos ott volt, kitépte neki a csövet és azt mondta mehet haza... Csak hogy?! Tomival suli helyett elmentünk a kocsiért és elmentünk anyáért a kórházhoz aztán hazavittünk,de 21.-én mehet vissza varratszedésre.. szegény most otthon alig bír menni de sétálgat és pihenget..
2013. július 1., hétfő
Jelen...
Megint egy jó 'kis' idő után újra írok egy keveset.:)
Tudom rég jártam erre.
Hát.. kezdjük a sulival. Szokásos módon június 14.-én ért véget a suli. Vége a 11. osztálynak. Már csak kemény 1 év és érettségi.. hurrá. jól hangzik.
Utolsó pár tanítási napon átnéztük az idei és az előző évi érettségi feladatsorokat.. és több tanár biztatóan csak annyit mondott, hogy nem tudja, hogy mi hogy fogunk leérettségizni.. Szuper.. Majd kiderül.. bár ahogy elnéztük a feladatokat.. kemény 1 év áll előttünk az biztos.. Viszont a bizonyítványomban idén nem szerepel kettes, úgyhogy idén jobban belehúztam... összesen 4-ből sikerült összehoznom a 4-est a többi 3-as lett, de szerintem ez még nem vészes bizi, úgyhogy örülök neki.. Az évzáró június 21.-én 9 órakor volt.. hát osztályfőnök épp nem volt a suliban mert érettségiztetett, úgyhogy egy másik tesitanárral kellett végigállnunk a közel 1 órás évzárót, ami igazából annyiból állt, hogy az igazgatóhelyettes kiosztotta azt a közel 40 könyvet az asztalán... élmény volt.. aztán bementünk a terembe és Marcsi néni gyors odaadta a biziket és mehettünk az utunkra.. Utána el akartam menni, hogy megkérdezzem, hogy van-e valamilyen diákmunka.. de inkább hagytam Kittiék úgyis oda mentek és mint később kiderült nem is lett volna értelme, mivel csak annyit mondtak, hogy telefonon érdeklődjünk... szuper.. állítólag minden munka betelt így a nyár elején.. háát ha ebből lesz a nyáron valami, akkor megeszem a kalapomat(ami nincs is)...
Így pihenéssel töltöttem az időmet.. barátomnál voltam.. aztán neki úgyis nyári gyakorlata van később meglátogattam Klaust is. 26-27-28.-án nála voltam.. 27.-én elmentünk a Csurgói vadasparkba sétálni.. jó idő volt.. bár ahhoz képet, hogy nyár van bőrkabátban és pulcsiban mertem csak elindulni.. és hát nem volt benne melegem... úgyhogy sétáltunk ott egy jót a friss levegőn. 29.-én menni akartunk strandolni egyet vagy a Balatonra, vagy pedig Agárdra... de hát az idő ezt is megakadályozta nekünk, úgyhogy ez is elmaradt.
Remélem hamarosan jó idő lesz végre.. és lehet menni strandolni.. elvégre is nyár van.. úgyhogy ki kell élvezni.:)