Sziasztok.
Újra csak régen írtam de igyekszem bepótolni.
November 2.-án volt a 18. szülinapom. Előtte levő nap halottak napján habár nem úgy terveztem a elő szülinapi ünneplés helyett temetőbe kellett mennem barátnőmmel.. Korán keltünk.. gyors buszra és nyomás az egyik temető.. igen ám ez meg is volt csak utána a másik temető volt a vészesebb. Buszra kellett szállni szintén és 25 km-t utazni. Ezzel sem volt probléma. 11:45-kor ért oda a buszunk.. és 12:08-kor ment volna vissza a vonat, mivel busz már nem volt. Neten megnéztem úgy volt írva, hogy 12:11-kor ér csak oda a vonat de mikor végeztünk a temetőben és elsétáltunk a vasútig az utolsó 15 méterben ment el előttünk a vonat.. Na szupi.. Cseppet sem voltunk idegesek.. helyette inkább sétálhattunk 5 km-t. Ahogy a főút szélén sétáltunk mindenki aki elment mellettünk úgy nézett ránk, mint aki embert még nem látott. Na sebaj. 13:15-re haza is értünk. Kicsit megpihentünk és mivel nem voltam túl jó kedvemben úgy döntöttünk megiszogatunk egy üveg bort. Így is tettünk. Főleg azért is mert variálás ment, hogy a másnapi szülinapomra ki jön és ki nem ér rá megint... Aztán végül este 11-re kiderült, hogy mindenki jön, csak a buszokkal voltak válogatások.
November 2.-án barátnőmmel korán keltünk, hogy rendezni tudjuk, hogy mi kell a szülinapra és, hogy be tudjunk menni a többiekért a busszal. Tomi és Gábor jött le velünk a 11-es busszal és Kitti meg Sanyika az 1essel. Sokat beszélgettünk borozgattunk, sörözgettünk és elvoltunk. Kittitől és Klautól kaptam egy csodálatom +18-as banános tortát. Gondoltam, hogy valami ilyesmire készülnek. Aznap jól elvoltunk. Másnap mindenki hazament kivéve Tomit, ő maradt velem. Köszönöm nekik ezt a nehezen induló de jó szülinapot.
Ez volt a jó része a dolognak. Aztán jött a 8.-a amikor anyát kísértem be a kórházba, mert úgy volt, hogy 8.-án felveszik az osztályra és 11.-én műtik a jobb visszeres lábát. Hát nem pont így jött össze. Lejött értünk Tomi kocsival, hogy ne kelljen anyának sokat sétálnia, így fél 8-ra értünk be a kórházba nagy pakkal. A nővér annyit mondott, hogy várjunk, mert még ő sem tudja mi lesz. Vártunk fél órát erre kiküldött, hogy várjunk kint, mert ott kell várakozni. Laza 3 óra ácsorgás után fél 12-kor beültetett minket egy kórterembe és felvette anya adatait és megmérte a vérnyomását... de még mindig annyit mondott, hogy várjunk.. sok mindent nem tudtunk tenni ültünk és vártunk. + néni volt a kórteremben, ők meséltek, hogy velük is hogy kiszúrtak.. 2 napig hitegették őket, hogy műtik.. még kaját sem adtak nekik és a műtétre sem került sor.. Anya is gondolta már, hogy nem úgy lesz ahogy a papírra le volt írva. Háromnegyed 12-kor bejött egy másik nővér és kérdezte anyát, hogy ő fog-e az egy üres ágyon feküdni, anya pedig mondta neki, hogy ő még semmit nem tud. Kiment, majd 2 perc múlva küldte a másik nővért, hogy anya hazamehet és majd hétfőn reggel 7 órára legyen ott. Nagyon örültünk.... Hétfőn anya korán bement.. én a suli miatt nem tudtam vele menni ezért az egyik barátnője kísérte be... Akkor is csak 11 órakor feküdhetett be az ágyába, úgy hogy semmit nem ehetett és nem is ihatott. Ott vártak.. mikor az egyik nővér hozza be neki az infúziót, hogy a műtét előtt megkapja. 14:00-kor vitték le a műtőbe és 15:25-kor hozták vissza. Altatás nélkül műtötték csak gerincbe kapott érzéstelenítőt. Műtét után semmi baja nem volt azon kívül, hogy nagyon éhes volt és fel akart kelni, de 6 órán keresztül meg se mozdulhatott. Este 10kor úgy volt, hogy ehet, de az éjszakás mővér szó szerint megtiltotta neki.. éjjel keveset aludt, reggel 7kor pedig már az orvos ott volt, kitépte neki a csövet és azt mondta mehet haza... Csak hogy?! Tomival suli helyett elmentünk a kocsiért és elmentünk anyáért a kórházhoz aztán hazavittünk,de 21.-én mehet vissza varratszedésre.. szegény most otthon alig bír menni de sétálgat és pihenget..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése