Szalagavatós kavarodások..

Sziasztok.

Hát itt tartunk. Jövő héten pénteken azaz november 29.-én szalagavató..

A műsorunk még alig van valahol, de hétfőn majd főpróbán be kell mutatnunk. Király.

Azt hittem ez legalább egy egyszerű mutatvány lesz.. szépen mindenki csinálja a dolgát, megegyezünk, szórakozunk egy jót és hopp már vége is. De nem. Hiába gondoltam így, ez nem ilyen egyszerű.

Csak a vita megy.. vagy az osztálypénzen, vagy a tánctanáron, vagy a tablóképen, vagy a paródián, vagy a videón, vagy azon, hogy valaki nem csinálja a dolgát. Nagyszerű. 

Angolkeringőt táncolunk páran az osztályból, úgy hogy 2 csoportra van osztva a társaság. Az egyik csoportnak az egész kész van már, csak gyakorolniuk kell. Nekünk meg. a 2 perces zenéből talán már megvan a 1,5 perc, mindezt 1 óra alatt, mert vagy a tánctanár nem jött, vagy nem értek rá az emberek. 

Csudás. Na mindegy.. Erről egyenlőre többet nem írok, majd ha vége lesz talán ennek a felhajtásnak.

A tablóképekről is csak annyit, hogy abban sem volt megegyezés, mert az osztály egyik felének megfelelt a kék szín, viszont a másik sárgás, barnás árnyalatú színeket akart. Ebből kifolyólag 2 fajta háttér lesz a tablónkon. Így kell ezt. Remélem ebből a nagy veszekedésből a végén jó fog kisülni és a szalagavatóra úgy gondolunk majd vissza, mint a legjobb végzős évünkre.

Szülinap és kórház.

Sziasztok.
Újra csak régen írtam de igyekszem bepótolni.
November 2.-án volt a 18. szülinapom. Előtte levő nap halottak napján habár nem úgy terveztem a elő szülinapi ünneplés helyett temetőbe kellett mennem barátnőmmel.. Korán keltünk.. gyors buszra és nyomás az egyik temető.. igen ám ez meg is volt csak utána a másik temető volt a vészesebb. Buszra kellett szállni szintén és 25 km-t utazni. Ezzel sem volt probléma. 11:45-kor ért oda a buszunk.. és 12:08-kor ment volna vissza a vonat, mivel busz már nem volt. Neten megnéztem úgy volt írva, hogy 12:11-kor ér csak oda a vonat de mikor végeztünk a temetőben és elsétáltunk a vasútig az utolsó 15 méterben ment el előttünk a vonat.. Na szupi.. Cseppet sem voltunk idegesek.. helyette inkább sétálhattunk 5 km-t. Ahogy a főút szélén sétáltunk mindenki aki elment mellettünk úgy nézett ránk, mint aki embert még nem látott. Na sebaj. 13:15-re haza is értünk. Kicsit megpihentünk és mivel nem voltam túl jó kedvemben úgy döntöttünk megiszogatunk egy üveg bort. Így is tettünk. Főleg azért is mert variálás ment, hogy a másnapi szülinapomra ki jön és ki nem ér rá megint... Aztán végül este 11-re kiderült, hogy mindenki jön, csak a buszokkal voltak válogatások.
November 2.-án barátnőmmel korán keltünk, hogy rendezni tudjuk, hogy mi kell a szülinapra és, hogy be tudjunk menni a többiekért a busszal. Tomi és Gábor jött le velünk a 11-es busszal és Kitti meg Sanyika az 1essel. Sokat beszélgettünk borozgattunk, sörözgettünk és elvoltunk. Kittitől és Klautól kaptam egy csodálatom +18-as banános tortát. Gondoltam, hogy valami ilyesmire készülnek. Aznap jól elvoltunk. Másnap mindenki hazament kivéve Tomit, ő maradt velem. Köszönöm nekik ezt a nehezen induló de jó szülinapot.
 Ez volt a jó része a dolognak. Aztán jött a 8.-a amikor anyát kísértem be a kórházba, mert úgy volt, hogy 8.-án felveszik az osztályra és 11.-én műtik a jobb visszeres lábát. Hát nem pont így jött össze. Lejött értünk Tomi kocsival, hogy ne kelljen anyának sokat sétálnia, így fél 8-ra értünk be a kórházba nagy pakkal. A nővér annyit mondott, hogy várjunk, mert még ő sem tudja mi lesz. Vártunk fél órát erre kiküldött, hogy várjunk kint, mert ott kell várakozni. Laza 3 óra ácsorgás után fél 12-kor beültetett minket egy kórterembe és felvette anya adatait és megmérte a vérnyomását... de még mindig annyit mondott, hogy várjunk.. sok mindent nem tudtunk tenni ültünk és vártunk. + néni volt a kórteremben, ők meséltek, hogy velük is hogy kiszúrtak.. 2 napig hitegették őket, hogy műtik.. még kaját sem adtak nekik és a műtétre sem került sor..  Anya is gondolta már, hogy nem úgy lesz ahogy a papírra le volt írva. Háromnegyed 12-kor bejött egy másik nővér és kérdezte anyát, hogy ő fog-e az egy üres ágyon feküdni, anya pedig mondta neki, hogy ő még semmit nem tud. Kiment, majd 2 perc múlva küldte a másik nővért, hogy anya hazamehet és majd hétfőn reggel 7 órára legyen ott. Nagyon örültünk.... Hétfőn anya korán bement.. én a suli miatt nem tudtam vele menni ezért az egyik barátnője kísérte be... Akkor is csak 11 órakor feküdhetett be az ágyába, úgy hogy semmit nem ehetett és nem is ihatott. Ott vártak.. mikor az egyik nővér hozza be neki az infúziót, hogy a műtét előtt megkapja. 14:00-kor vitték le a műtőbe és 15:25-kor hozták vissza. Altatás nélkül műtötték csak gerincbe kapott érzéstelenítőt. Műtét után semmi baja nem volt azon kívül, hogy nagyon éhes volt és fel akart kelni, de 6 órán keresztül meg se mozdulhatott. Este 10kor úgy volt, hogy ehet, de az éjszakás mővér szó szerint megtiltotta neki.. éjjel keveset aludt, reggel 7kor pedig már az orvos ott volt, kitépte neki a csövet és azt mondta mehet haza... Csak hogy?! Tomival suli helyett elmentünk a kocsiért és elmentünk anyáért a kórházhoz aztán hazavittünk,de 21.-én mehet vissza varratszedésre.. szegény most otthon alig bír menni de sétálgat és pihenget..

Jelen...

Üdv.
Megint egy jó 'kis' idő után újra írok egy keveset.:)
Tudom rég jártam erre.
Hát.. kezdjük a sulival. Szokásos módon június 14.-én ért véget a suli. Vége a 11. osztálynak. Már csak kemény 1 év és érettségi.. hurrá. jól hangzik.
Utolsó pár tanítási napon átnéztük az idei és az előző évi érettségi feladatsorokat.. és több tanár biztatóan csak annyit mondott, hogy nem tudja, hogy mi hogy fogunk leérettségizni.. Szuper.. Majd kiderül.. bár ahogy elnéztük a feladatokat.. kemény 1 év áll előttünk az biztos.. Viszont a bizonyítványomban idén nem szerepel kettes, úgyhogy idén jobban belehúztam... összesen 4-ből sikerült összehoznom a 4-est a többi 3-as lett, de szerintem ez még nem vészes bizi, úgyhogy örülök neki.. Az évzáró június 21.-én 9 órakor volt.. hát osztályfőnök épp nem volt a suliban mert érettségiztetett, úgyhogy egy másik tesitanárral kellett végigállnunk a közel 1 órás évzárót, ami igazából annyiból állt, hogy az igazgatóhelyettes kiosztotta azt a közel 40 könyvet az asztalán... élmény volt.. aztán bementünk a terembe és Marcsi néni gyors odaadta a biziket és mehettünk az utunkra.. Utána el akartam menni, hogy megkérdezzem, hogy van-e valamilyen diákmunka.. de inkább hagytam Kittiék úgyis oda mentek és mint később kiderült nem is lett volna értelme, mivel csak annyit mondtak, hogy telefonon érdeklődjünk... szuper.. állítólag minden munka betelt így a nyár elején.. háát ha ebből lesz a nyáron valami, akkor megeszem a kalapomat(ami nincs is)...
Így pihenéssel töltöttem az időmet.. barátomnál voltam.. aztán neki úgyis nyári gyakorlata van később meglátogattam Klaust is. 26-27-28.-án nála voltam.. 27.-én elmentünk a Csurgói vadasparkba sétálni.. jó idő volt.. bár ahhoz képet, hogy nyár van bőrkabátban és pulcsiban mertem csak elindulni.. és hát nem volt benne melegem... úgyhogy sétáltunk ott egy jót a friss levegőn. 29.-én menni akartunk strandolni egyet vagy a Balatonra, vagy pedig Agárdra... de hát az idő ezt is megakadályozta nekünk, úgyhogy ez is elmaradt.
Remélem hamarosan jó idő lesz végre.. és lehet menni strandolni.. elvégre is nyár van.. úgyhogy ki kell élvezni.:)

Újabb életjel.

Üdv.
Laza egy hónap elteltével újra jelentkezem. Visszatért a nyugodtság. Egy picit. Még mindig van idegeskedni való.. de már jobb, mint egy hónappal ezelőtt.
Megint csak kihagyok egy kis időszakot..
Március 14.-én csütörtökön szokásosan fél 5-ös busszal indultam hazafele.. Egy kicsit hosszúra sikeredett az utazás... Aznap szakadt a hó, fújt a szél és nagyon hideg volt. Nem szokásos havazás volt.. Hóvihar.
A busz pár perces késéssel de elindult.. Fehérvárról általában 10 perc alatt ki lehet érni.. akkor az nem jött össze. 25 perc alatt értünk a város szélére és a telefonom már merülőben volt. Nagyon jó érzés volt.. gondoltam innen már úgyis hamarabb hazaérünk.. nincs sok autó.. de ez nem jött össze.. Egy étteremnél ami Fehérvár után van megállt  a busz.. mindenki csak nézett, hogy mi történhetett itt.. de semmit nem láttunk, csak hosszú kocsisort.. Már fél 6 is elmúlt.. de még mindig egy helyben álltunk ugyanott, ezért nem is volt csoda, hogy megörültünk, mikor végre 6 óra fele elindultunk szépen méterenként a kocsisorral együtt. De megint csak nem jutottunk túl sokáig.. Battyán.. megörültünk, hogy végre megy a sor és mehetünk minél előbb haza.. de nem a központ után 3 méterrel leálltunk újra a busszal és nem mozdultunk.. mindenkinek csörgött a telefonja, hívták a rokonokat, hogy talán majd valamikor hazaérünk végre és kíváncsiak voltak, hogy meddig áll a sor. Én is kíváncsi voltam.. csak a telefonom lemerült.. egy utolsó sms-t még negyed 7 fele el tudtam küldeni anyának, hogy még mindig csak állunk.. aztán kikapcsolt és nem is akart bekapcsolni.. úgyhogy csak hallgattam, miket mondanak az utasok.. Polgárdiig áll a sor... 50 kocsi ment egymásba.. Battyánba terelik az M7-ről a forgalmat.. 'Jó' volt ezeket hallgatni igazán 'megnyugtató' volt... Végre 1 óra egy helyben állás után megindultunk.. Elértük végre negyed 8ra Battyán végét.. ahol kb. 10 kamiont állítottak le az út szélére és csak egy sávban lehetett haladni. Megvolt a probléma oka.. innentől kezdve a buszsofőr is megunta a várakozást, úgyhogy mivel már nem volt forgalom begyorsítottunk és háromnegyed 8ra el is érkeztünk az itteni buszmegállóhoz. Jó volt leszállni a buszról.. már csak a dombbal kellett megbirkóznom a szembe széllel és hazaértem. Élmény volt a 35 perces utazás helyett 3 és fél órát utazni. Köszönöm hóvihar.. de ilyet többet nem kérek.
Március 15.-én akart hozzám lejönni Klaus... de nem jött össze mert nem indítottak buszokat sehova, úgyhogy mindketten otthonról figyeltünk mi a helyzet az utakon.. de csak 16.-án indultak a járatok. Akkor be is lett pótolva és le is jött hozzám. Elvoltunk és megint csak jól elbeszélgettünk. Másnap bekísértem Fehérvárra és egyben bementem Tomi elé is, aki jött le hozzánk.
Múlt héten sikeresen benyeltem egy kis náthát, úgyhogy a hét pihenéssel telt.. már amennyire lehetett.. Szerdán semmirt nem tudtam aludni az éjjel.. azóta csak tegnap aludtam ki magam úgy igazán. Jó is volt végre kipihenni magam.
Pénteken bementem az orvoshoz és utána Tomiéknál voltam hétvégén.
Szerdán lesz 1 éve, hogy együtt vagyunk. Gyorsan eltelt ez az egy év.. olyan, mintha nem is lenne egy év.. pedig mégis annyi. Szeretem. Nagyon. És még nagyon sok évet szeretnék vele tölteni.

Szürke hétköznapok.

Üdv.

Néha olyan jó lenne eltűnni jó messzire, hogy kipihenhesse magát az ember lelkileg is és testileg is.. Csak egy kicsit maga mögött hagyni a gondokat és a kötelezettségeket.. csak egy picit.. de hát ez most nem jön össze.


Ismét egy újabb hosszú hétnek nézünk elébe. Irodalom doga, töri doga, biosz doga, meg valószínűleg nyelvtan doga is.. ebből mindegyik témazáró.. nagyon jó.. mehet a tanulgatás ezerrel..

De nembaj.. a hosszú hét után jöhet ismét a hétvége, pihenéssel és egy csöpp boldogsággal talán.
Az elmúlt hétvégét Husímmal töltöttem.. jó volt egy kicsit átbeszélgetni az életet meg depizni és kicsit sírni egymás vállán. Olyan jó, hogy van valaki, akivel mindent megoszthatok és bármikor kell itt van mellettem. Jó kis csajos hétvégét tudhatunk magunk mögött. De elkezdődött a hét.. újra a folyamatos gondolkodás van a térben.. és a nyugtalanság.. nem tudom miért.. de most valahogy nem sikerül megnyugodnom.. pedig jó lenne már egy olyan nap, mikor nem idegeskedek egy percet sem.. de ez most nem megy... nagyon nem..
Várom azt a bizonyos hétvégét... de tudom, hogy még nagyon messze van.. nem szabadna erre gondolnom.. de egy óvatlan pillanatban mindig előjön.. és lerontja a kedvemet. Nembaj. ezt is túléljük, ahogy mindent.
Ezen a hétvégén ha minden igaz én megyek Husímhoz, és nálunk "rontjuk" a levegőt. Megint csak igyekszünk ellenni és valami ügyeset alkotni, ahogy mindig.

Apró életkép..

~Az élet rajzművészet radír nélkül...

Ez pontosan így van. Ami az emberrel megtörténik azt már nem lehet kitörölni, vagy elfelejteni.. mindig emlékezni fog rá az ember valamilyen szinten a szíve mélyén...
Az elmúlt időszakról nem nagyon tennék említést.. csak pár kicsi szóban.. November 2.-án megint egy évvel öregebb lettem... hogy bölcsebb is.. azt nem tudom.. azt én nem tudom eldönteni. De minden esetre szépen lassan telnek az évek és végre majd elérem a várva várt 18. születésnapomat, amikor végre igazán jól szeretném érezni magamat és bulizni egy jót a barátokkal és azokkal akiket szeretek.. A karácsonyról inkább nem tennék említést, csak örülök, hogy azon is túl vagyunk végre.. Az új évet boldogan köszöntöttük barátommal, annak reményében, hogy a 2013 jobb lesz, mint amilyen a 2012 volt.
Idáig nem úgy tűnik.. Az itthoni szokásos gondok ugyanúgy megmaradtak.. semmi nem változott.. Néha jobb, néha pedig teljesen mélypont.. Néha veszekedés, néha pedig béke.. Egy stabil állapot nem ártana már sem idegileg, sem pedig anyagilag.. Jó lenne helyrerázódni, hogy ne kelljen idegeskedni semmin.. csak egy kicsit.. egy pár hónapra... de hát ez még odébb lesz..  Jelenleg lelkileg és idegileg egyáltalán nem vagyok a toppon. Barátom szombaton ment ki külföldre, 3 hétre. Nagyon ritkán tudok vele beszélgetni és elég keveset a megszokotthoz képest. Hiányzik... nem kicsit... nagyon... Nincs akivel mindent meg tudnék osztani, aki a teljes támaszt nyújtotta nekem.. Hiányzik egy apró kis puszi, vagy egy ölelés.. tőle. De erre még várnom kell.. jó sokat.. addig is igyekszem a barátaimra és a tanulásra fordítani minden erőmet. Mostanában minden tanár dogát irat, úgyhogy igazán bele kell húzni a tanulásba is. Hétfőtől nem voltam suliban, nagyon nem érzetem jól magam. Nem teljesen gyógyultam ki a 2 hete elkapott betegségből sem és az idegeskedés is elég szépen rátett.. úgyhogy most igazán össze kell szednem magam.
Holnap már go suli. Kapásból 3 dolgozat.. de lehet, hogy 4 is.. nem lesz egyszerű.. de ezt is túléljük ahogy mindent. Aztán pénteken jön barátnőm és boldogít a hétvégén. Jó lesz kicsit kikapcsolódni és kikapcsolni a gondolatokat, mert ez az ami sokszor már megőrjít. ://